67 madarat, 15 különböző védett hazai faj képviselőit engedték vissza a természetbe alapítványunk munkatársai. Néhányan csupán pelyhes, csukott szemű fiókaként, míg mások már fejlettebb állapotban, de még önálló életre képtelenül érkeztek, de akadtak olyanok is, akik sérülten kerültek a gondozásunkba. Számukra nemcsak nevelésre, de gyógykezelésre is szükség volt, hogy biztosítsuk sikeres visszailleszkedésüket a természetbe.
Hogy megbizonyosodjunk róla, hogy a rehabilitáció sikeres volt, az elengedés előtt minden egyes madarat egy nagyobb röpdébe helyeztünk, ahol megfigyeltük, hogyan boldogulnak: képesek-e jól repülni, eléggé erősek-e, és mutatják-e azokat a viselkedési mintákat, amelyek szükségesek a természetben való túléléshez. Külön figyelmet kaptak azok a madarak, amelyek korábban túlságosan hozzászoktak az emberekhez, számukra különösen fontos volt, hogy még az elengedés előtt fajtársaik társaságában töltsenek időt.
A végső orvosi vizsgálattal egyidőben minden alkalommal sor került a gyűrűzésre is. Ez a gyakorlat lehetőséget ad, hogy akár évek múltán visszajelzést kapjunk, mentett állataink hol jártak, merre teleltek. Ritkán, de előfordul olyan eset is, amikor egy olyan sérült madarat látunk el, amelyen már van gyűrű. Ez mindig izgalmas adatokat rejt, például a páciens származási helyéről vagy koráról.
A most szabadon engedett madarak sokféle hazai fajhoz tartoztak. Több énekesmadár is van köztük, mint például a széncinege, a fekete rigó, a barázdabillegető vagy a rozsdafarkú. Illetve egy különösen értékes faj, a zöld küllő, amely a többi említett madárfajhoz hasonlóan szintén védett, csak még náluk is szigorúbban.
