Felszereltségben és tapasztalatban az ország legjobb mentőközpontja, így az is előfordul, hogy más állatmentő központokból is érkeznek hozzánk állatok.
A bajba került állatok nagyobb része kifejezetten a nagyvárosi életmódhoz alkalmazkodott faj egyede, és többnyire sérült, legyengült állapotban vagy fészekből kiesett fiókaként kerül a mentőközpontba.
A madaraknál a törött szárny vagy egyéb sérülés a leggyakoribb probléma, de akadnak söréttel meglőtt vagy mérgezéses tüneteket mutató szárnyasok, illetve fészekből kiesett, elárvult fiókák is.
A kisemlősök közül a sünök és a mókusok szorulnak leggyakrabban segítségre: köztük elárvult, kutya által megharapott vagy elgázolt egyedekkel találkoznak legtöbbször a gyógyítók. Rendszeresen foglalkozunk denevérekkel is, nagyrészt olyanokkal, amelyeket valamilyen építkezés kapcsán zavarnak meg téli pihenőhelyükön. Hüllők is gyakran szorulnak a segítségünkre, páncélsérült vagy eltévedt mocsári teknősök és különféle kígyók is a pácienseink.
Állatorvosaink igen sok eszközt felhasználnak a sérült állatok gyógyítása során. Ezek egy része a csontok rögzítésére szolgál, hogy az eredeti anatómiai helyzetbe visszaállított törött részek ne mozduljanak el a csontheg kialakulásáig. Ezt a csöves csontok esetében igen gyakran velőűrszegezéssel, azaz a csontvelőüreg belsejébe helyezett velőűrszeggel oldják meg. A sérült madarakon gyakran nyílt sebek is vannak, illetve a műtéti sebek összevarrásáról is gondoskodni kell. Ehhez különböző szálátmérőjű sebészeti varróanyagokat, fonalakat használnak fel.
Az egyes madárfajoknak eltérő a táplálkozásuk, akár sérült és beteg, akár elárvult vagy legyengült madarakról van szó, a mentőhelyen folyamatosan gondoskodni kell a táplálásukról. A ragadozó madarak természetesen húst, gyakran egész egeret igényelnek, és vannak olyan szárnyasok is, akiknek halat, rovarlárvákat, leggyakrabban lisztkukacot, illetve kifejlett rovarokat, például csótányokat kell biztosítani. A magevők természetesen magvakat kapnak, és nagyon sok fajnak ún. lágyeleséget szoktak adni. Az etetés eszköze leggyakrabban fémcsipesz. Fontos lehet a madarak itatása is, amelyhez – ha a madár önállóan nem iszik – teljesen hétköznapi fecskendőt szoktak használni.
A rendkívül apró denevérkölyköket a humán gyógyászatból ismert branül segítségével etetjük. A legyengült madaraknak esetenként jót tesz, ha a langyos vízben némi szőlőcukrot is feloldunk.
Számos madárfajra, például a rétisasfiókára jellemző a bevésődés, más néven imprinting jelensége. A fiókák emlékezetébe „bevésődik” az őt tápláló felnőtt madár képe, és később ez alapján azonosítják a fajtársakat, így lehetséges párjukat is. Probléma csak akkor adódik, ha egy ilyen madarat mesterséges úton kell felnevelni, hiszen ebben az esetben az ember képe fog bevésődni, így a természetbe visszaengedve az embereket fogja fajtársként azonosítani, ami a párválasztást is lehetetlenné teszi. Az ilyen téves bevésődés elkerülésére készülnek sasfejet imitáló kesztyűbábok, amelyeket a sasfióka táplálásakor használnak.
Ugyanakkor előfordul, hogy kifejezetten azért lökték ki a madárszülők fiókájukat a fészekből, mert nem találták életképesnek. Nem minden állat menthető meg, ezzel szembe kell nézniük mind az állatot behozó jószándékú, önkéntes mentőinknek, mind a szakembereknek.
A mentőtevékenység célja, hogy a sérült, beteg állatokat meggyógyítva, a legyengülteket felerősítve, az elárvultakat pedig felnevelve visszajuttassuk természetes élőhelyükre. Ha viszont a sérülésük jellege nem teszi lehetővé, hogy emberi segítség nélkül megéljenek (pl. felgyógyult madarak maradandó szárnysérülése nem teszi lehetővé, hogy újra repüljenek), akkor hosszú távon gondoskodunk róluk.
Az újonnan bekerülő állatoknak felvesszük az adatait – ideértve a megtalálás körülményeit is –, majd állatorvosok megvizsgálják őket. Erre még akkor is szükség van, ha az állatnak nincs gyógyítandó problémája, hiszen erről épp a vizsgálat keretében lehet megbizonyosodni. Gyakoribb azonban, hogy az állat felgyógyulása érdekében szükséges valamilyen kezelés, ezeket állatorvosaink végzik el. Az előírt kezeléseket, gyógyszereket, vitaminokat, fontos információkat az állat egyedi kórlapján rögzítik. A lábadozás alatt a Központ, illetve a nem látogatható karanténállomás állatgondozói látják el az állatokat.
Magyar Madármentők Alapítvány
1146 Budapest, Állatkerti krt. 14-16.
Telefon: (+36-1) 273-4900,
madarmentok@zoobudapest.com
Magyar Madármentők Alapítvány
Minden jog fenntartva ©