A Fővárosi Állat- és Növénykert képviseletében Dr. Sós Endre főállatorvos, valamint Dr. Sós-Koroknai Viktória állatorvos a közelmúltban előadóként vettek részt a 21. Sólyomcsalogató Ragadozómadár-védelmi Konferencián, Jászberényben.
A Vadállatmentő Központban működő Magyar Madármentők Alapítvány tevékenysége három fő pillérre épül. Amellett, hogy bajba jutott állatokat mentünk és gyógyítunk, szemléletformáló munkát végzünk azzal a céllal, hogy minél szélesebb körben felhívjuk a figyelmet hazánk természeti értékeinek megóvására. Végül, de nem utolsó sorban pedig nagy hangsúlyt fektetünk a szakmai együttműködésekre, az ismeretátadásra és a tudományos kapcsolatok elmélyítésére, hiszen a tudás és tapasztalatbővítés révén hatékonyabban tudunk segítséget nyújtani a rászoruló élőlényeknek.
Utóbbi jegyében örömmel számolunk be a MME Ragadozómadár-védelmi Szakosztály és a LIFE SakerRoads közös szervezésében megvalósuló 21. Sólyomcsalogató Ragadozómadár-védelmi Konferenciáról, amire munkatársaink előadóként kaptak meghívást. A mintegy 150 jelenlévő között mások mellett természetvédők, hazánk nemzeti parkjainak munkatársai és madarászok foglaltak helyet.
A 2026-os év középpontjába (az esemény nevéhez igazodva) a sólyomfajok kerültek. Az első napot kifejezetten a hazánkban honos két nagy testméretű sólyomfaj egyikének, a kerecsensólyomnak szentelték. Az apropót a „A kerecsensólyom védelme az Észak-alföldi régióban” című SakerRoads LIFE program adta, mely kezdeményezés fókuszában a magyarországi állomány stabilizálása áll.
Dr. Sós Endre főállatorvos előadásában a Fővárosi Állat- és Növénykert Vadállatmentő Központjában megfordult kerecsensólymok bekerülési okait és az alapítványunknál végzett vizsgálatokat mutatta be. Dr. Sós–Koroknai Viktória a „Kerecsensólyom fiókák mintavételi menete a 2023–2025 közötti költési időszakokban és a vizsgálati paraméterek értékelése” című prezentációjában a terepi vizsgálatok és mintavételezés során szerzett tapasztalatainkat ismertette.
A LIFE SakerRoads projekt keretei között zajló kutatás során az elmúlt három évben közel száz fiókát vizsgáltunk meg előre kiválasztott fészekaljakból, ami hazai viszonylatban kimagasló mintavételnek számít. Dr. Sós Endre és munkatársai az alapítvány szakembereivel együtt vér-, garat- és kloákamintákat gyűjtöttek. A beavatkozások szigorú higiéniai előírások mellett zajlottak, mivel a szűrések kórokozókra is kiterjedtek. A kezdeményezés irányelve egy olyan referenciaérték-rendszer kialakítása volt, ami hosszú távon lehetővé teszi a fajhoz tartozó egyedek egészségügyi állapotának összehasonlítását.
A vizsgálatokkal egyidejűleg a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) és egyes nemzeti parki munkatársak jeladókkal látták el az állatokat, míg az alapítvány szakemberei a felhelyezés folyamatát és a monitoringot koordinálták.
A fészkek megközelítése sok esetben speciális szakértelmet igényelt. A fákra ipari alpinisták másztak fel, míg a magasfeszültségű vezetékek tartóoszlopain költő madarak esetében az áramszolgáltató szakemberei működtek közre. A fiókákat ilyenkor egy speciális csörlőrendszerrel vitték le és vissza.
A költőpárok, ha éppen a fészeknél tartózkodtak, az emberi közeledés hatására rendszerint ideiglenesen elrepültek, azonban ahogy eltávolodtak a terepjárók visszatértek, és zavartalanul folytatták az utódok gondozását. Nem kellett tehát attól tartani, hogy nem nevelik tovább őket.
A kiválasztásánál fontos szempont volt a változatosság, így különböző méretű (egy–öt fiókás) fészekaljakat vontak be, és minden egyed egészségi mutatóit felmérték.
A mintavételi időszak szűk, mintegy három hetes intervallumot ölelt fel, amit a fiókák fejlődési üteme indokolt. A vizsgálatokat abban az életszakaszban kellett elvégezni, amikor a fiatal kerecsensólymok még éppen nem repültek ki, ugyanakkor testméretük már szinte elérte a véglegeset. Erre amiatt volt szükség, mert a jeladókat így hosszú távra lehetett felhelyezni, nem kellett attól tartani, hogy kinövik.
A legkorszerűbb technológiával felszerelt, kis hátizsákhoz hasonló, műholdas jeladót a kerecsensólymok hátára, a szárnyak tövéhez, középre tették. A rögzítéshez egy biometriai adatok alapján készített, speciális, egyedre szabott hámot használtak. A kialakítás és a felhelyezés során egyaránt elsődleges szempont volt, hogy az alapítványunk munkája biztosítsa, hogy a madarak mozgása zavartalan maradjon.
