A mezei nyúl az egyik legismertebb vadon élő állatfajunk, amely a magyar táj szerves része. Rétek, legelők, gabonatáblák és erdősávok között érzi magát otthon, s olyan ügyesen rejtőzik, hogy sokszor akkor sem vesszük észre, ha szinte a lábunk előtt pihen. Nem ás üreget, mint az üregi nyúl, hanem sekély mélyedést, úgynevezett fekhelyet kapar magának a talajon, ahol hosszú fülei és barnás szőrzete tökéletes álcát biztosít számára.
Ősszel a táj lassan átvált aranybarna színekre, és a mezei nyúl is felkészül a hidegebb időre. Bundája vastagabb és kissé világosabb lesz, így jobban védi a fagytól és beleolvad a téli környezetbe. Ilyenkor még sok a táplálék: gyökereket, gabonamaradványokat, füvet és lágyszárú növényeket talál a földeken. Ahogy rövidülnek a nappalok, a nyulak mozgása visszafogottabbá válik, hiszen az energiájukat inkább a túlélésre tartogatják.
A tél a mezei nyúl számára nem a téli álmot jelenti. Ez a kis állat egész évben aktív, még a fagyos hónapokban is útnak indul élelemért. Amikor a hó betakarja a mezőket, fakérget, bokrok rügyeit és a hó alól kikapart fűszálakat fogyaszt. Vastag bundája remek szigetelést nyújt, de a hideg, a hó és a szűkös táplálékforrások próbára teszik az állóképességét. Nem ritka, hogy télen a falvak és városok határában is feltűnik, ahol könnyebb eleséghez jut.
A mezei nyúl különleges képességei segítik a mindennapi túlélést. Hátsó lábainak ereje lehetővé teszi, hogy akár 70 kilométeres óránkénti sebességgel is szaladjon, ráadásul cikcakkos irányváltásokkal zavarja össze az üldözőit. Nagy fülei nemcsak hallásában segítik, hanem hőleadásra is alkalmasak, így nyáron hűtik, télen pedig védik a fagy ellen. Szaglása és látása rendkívül kifinomult, így messziről észreveszi a közeledő ragadozókat.
A mezei nyúl alapvetően magányos életmódot folytat. Tavasszal azonban megkezdődik a bagzásnak nevezett párzási időszak, amikor a hímek és nőstények látványos kergetőzéssel és „bokszolással” udvarolnak egymásnak. Egy évben több alom is születik, és a nőstény akár három-négy alkalommal is világra hozhat 2–5 kisnyulat. A kicsik szőrösen, nyitott szemmel jönnek a világra, és szinte azonnal mozgékonyak, így gyorsan megtanulják, hogyan maradjanak észrevétlenek.
A mezei nyúl egy különleges tulajdonsággal is büszkélkedhet: képes arra, hogy még vemhesen újra párzik, így kettős vemhesség alakulhat ki. Ennek köszönhető, hogy rövid idő alatt sok utódot tud felnevelni, ami segíti a faj fennmaradását.
A magyar vadászati kultúrában a mezei nyúl régóta kiemelt szerepet tölt be. A vadgazdálkodás szempontjából jelentős faj, így a vadászatra jogosult szervezetek sokat tesznek az élőhelyek megőrzéséért és az állomány fenntartásáért. A vadászidény általában ősszel indul, amikor a fiatal nyulak már megerősödtek, és a vadászat nem veszélyezteti a populációt.
A nyulak jelenléte nemcsak a vadászok számára fontos, hanem a természet egészének is. Ragadozók táplálékául szolgálnak, miközben ők maguk a növényzet természetes szabályozói. Ahol egészséges nyúlpopuláció él, ott sok más faj számára is kedvező a környezet.
Ha télen vagy kora tavasszal legyengült nyulat találunk, soha ne próbáljuk házilag felnevelni vagy gyógyítani. Ezek a vadállatok rendkívül érzékenyek a stresszre és a helytelen gondozásra. Érdemes azonnal értesíteni egy vadmentéssel foglalkozó szervezetet, ahol szakszerű ellátást kaphatnak.