A fehér gólyák vándorlása a madárvilág egyik legizgalmasabb és leglátványosabb eseménye. Évente megtett útjuk nemcsak a természet csodálatos ritmusát követi, hanem a túlélés és az alkalmazkodás különleges trükkjeit is megmutatja. Magyarországon a vonulás rendszerint nyár végén indul, ilyenkor több ezer madár egyszerre kel útra, és különleges látványt nyújt, amikor átrepülnek a Boszporusz felett. Először a fiatalok indulnak néhány tapasztaltabb társuk vezetésével, az idősebbek pedig egy-két héttel később csatlakoznak hozzájuk. A gólyák naponta 8–10 órát repülnek, kizárólag nappal, éjszaka pedig megpihennek, hogy erőt gyűjtsenek a következő szakaszhoz.
Útjuk kelet felé vezet: a Közel-Keleten áthaladva a Földközi-tenger keleti partvidékén repülnek tovább, majd a Szuezi-öbölnél érik el Afrikát. Innen a Nílus mentén haladnak, és a kelet-afrikai szavannákon telelnek, bár néhányuk egészen Dél-Afrikáig eljut. Haladásukat a termikek, vagyis a felszálló meleg légáramlatok segítik. Ezek lehetővé teszik, hogy a madarak szinte vitorlázva, minimális szárnycsapással repüljenek, így rengeteg energiát spórolnak meg. Nyílt víz felett viszont nem kelnek át, mert ott nincsenek ilyen légáramlatok.
A vonulás fő oka a táplálékhiány. Télen a Kárpát-medencében kevés a hozzáférhető béka és más víziállat, rovar vagy kisemlős, Afrikában viszont bőséges az élelem, ezért a gólyák ott telelnek. Mégsem maradnak egész évben, hiszen a költéshez Európa nyújt kedvezőbb feltételeket, ahol kevesebb a verseny a fészkelőhelyekért, és a hosszú nyári nappalok bőséges táplálékot biztosítanak a fiókáknak.
Az enyhébb telek hatására azonban egyre több gólya marad itthon, ami jól mutatja a faj alkalmazkodóképességét. Azok, akik új viselkedést próbálnak ki és túl is élik, továbbadhatják szokásaikat az utódaiknak. A mentőközpontunkba érkezett sérült gólyák közül vannak olyanok, akiket már nem tudtunk visszaengedni a természetbe, mert sérüléseik miatt nem tudnak elrepülni. Ők a Margitszigeti Kisállatkertben találtak új otthonra, ahol biztonságban élhetnek tovább.
A fehér gólya Magyarországon különösen közkedvelt madár. Nagy termete és látványos megjelenése miatt a falvakban és városokban egyaránt könnyen észre lehet venni. Az ember közelségéhez is jól alkalmazkodott, régebben gémeskutakra és kéményekre rakta fészkét, manapság pedig leggyakrabban villanyoszlopokon figyelhetjük meg. A gólyák visszatérése a tavasz biztos jele, érkezésük és távozásuk sokszor egybeesik a nemzeti ünnepekkel.
A fehér gólyák vándorlása nemcsak lenyűgöző látvány, hanem izgalmas tudományos jelenség is egyben. Megmutatja, hogyan képesek az állatok a természet változásaihoz igazodni, miközben erő, tapasztalat és közösségi összetartás segíti őket a hosszú úton. A vonulás így egyszerre biológiai és kulturális érték, amely a kutatókat és a természet szerelmeseit egyaránt rabul ejti.