Örömmel számolhatunk be róla, hogy a vörös vércséink fiókái már lassan mind kikeltek. A jelenlegi becslések szerint 15–20 apróság növekszik a gondozásunk alatt. A pontos létszámot nem tudjuk, hiszen szándékosan nem zavarjuk őket: célunk, hogy a lehető legnagyobb nyugalomban fejlődhessenek.
Kezdik kinöveszteni jellegzetes tollazatukat, és örömmel mondhatjuk, hogy minden fészekalj megmaradt. Ez különösen jó hír, hiszen a nálunk költő vörös vércsék nem sértetlen, vadon élő madarak: mindannyian valamilyen korábbi sérülés vagy legyengülés miatt kerültek be a mentőhelyünkre. Ennek ellenére rendkívüli odaadással és kitartással gondoskodnak fiókáikról – nap mint nap etetik, melegítik, óvják őket, ami nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a kicsik ilyen jó ütemben fejlődnek.
A vörös vércse hazánk egyik leggyakoribb ragadozó madara, mégis sokszor segítségre szorul: fiókái könnyen kieshetnek a fészekből, a kifejlett példányokat gyakran gázolás vagy mérgezés éri. Bár alkalmazkodó faj, a városi környezetben is megtelepszik, fészkel például panelházak erkélyein vagy templomtornyokban is, a természetes fészekhelyek és táplálkozóterületek csökkenése hosszú távon veszélyezteti az állományt. Épp ezért különösen fontos számunkra minden sikeresen nevelt és visszavadítható fióka.
Ha minden jól alakul, a mostani kicsik a nyár közepére megerősödnek annyira, hogy elhagyhatják a mentőhelyet, és visszatérhetnek a természetbe – abba a szabadságba, ahová valóban tartoznak. Addig is továbbra is figyelemmel kísérjük őket, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy biztonságban és zavartalanul fejlődhessenek.
