Március 5-én nem mindennapi bajbajutott érkezett az állatkerti vadállatmentő csapathoz: egy hód. A legyengült, kiszáradt állatot az Őrségi Nemzeti Park munkatársai szállították be a Magyar Madármentők Alapítvány orvosaihoz, akiktől azonnali életmentő kezeléseket kapott.
Azóta egy sor vizsgálattal próbálták kideríteni, pontosan mi baja lehet, de szerencsére semmi látható, vagy a leleteiből érzékelhető szervi elváltozása nem volt. Kezdetben önállóan enni sem tudott, ezért sokáig speciális táppal etették az ápolók. Azóta már természetes táplálékokat is fogyaszt önállóan (ágak, kéreg, vesszők, szemes takarmány).
Vajon mi lehet az előélete ennek a hódnak? Különös történetet meséltek el jószívű megmentői: távol a víztől, egy szántóföldön találták meg Káld közelében. Nem szokványos, hogy ez az állat ilyen messze kóborol el a természetes vizektől: ha mesélni tudna, valószínűleg kalandos utazásról számolhatna be.
A hódok egyébként a XIX. század közepére kihaltak hazánkban: a prémjükért folytatott intenzív vadászat teljesen kiirtotta őket. Az 1990-es évek elején engedtek először szabadon külföldről származó egyedeket a Hortobágyi Nemzeti Park területén. Aztán az évtized második felében, nemzetközi hálózatának segítségével a WWF Magyarország elindította hód-visszatelepítési programját. Örömmel mondhatjuk, hogy ma már egy kivételével minden nemzeti parkunk területén újra élnek hódok! A WWF által beültetett chipek megkönnyítik a hódok nyomon követését. Ebben az állatban azonban sajnos nem találtak munkatársaink működő azonosítót. A hódok nemét nagyon nehéz megállapítani, azonban tiszteletben tartjuk megtalálói szándékát, így továbbra is Hortenzia néven illetjük őnagyságát/őuraságát.
