Adószámunk: 18021066-1-41
Bankszámlaszám: 10918001-00000084-37680000
Telefon: (+36-1) 273-4900
1146 Budapest, Állatkerti krt. 14-16.

Sünkódex: ősszel mit szabad és mit nem tüskés szomszédjainkkal?

2026. szeptember 11. (péntek)

„Behoztuk, mert féltünk, hogy nem fogja túlélni a telet…” – ez a mondat a napokban (bizony, szeptember elején) hangzott el egy pártól, akik egy fiatal sünt hoztak be a Vadállatmentő Központba.

Az állat valóban nem volt nagy termetű, valószínűleg idei születésű lehetett, de a méretének és korának megfelelő kondícióban volt, egészségesnek tűnt, így tulajdonképpen nem volt szüksége ránk. Tudjuk, hogy a jó szándék vezette a megtalálókat, a sünök érdekében azonban szeretnénk néhány fontos dologra felhívni a figyelmet a téma kapcsán.

A közhiedelemmel ellentétben a sünöknél nem a testsúly határozza meg, hogy segítségre szorulnak-e vagy sem. A méretük és testalkatuk (akárcsak más állatfajoknál vagy az embereknél) eltérhet, ezért önmagában abból, hogy kisebbek vagy könnyebbek, még nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. Van olyan állat, amelyik tömege soha nem fogja meghaladni az 500 grammot, míg egy másik akár 1 kilogrammosra is megnőhet. Ráadásul, a sünök takarmányhasznosító-képessége kiemelkedő; egy hét alatt akár 15-20 grammot is hízhatnak, vagyis amelyik még szeptemberben kicsinek tűnik, október-novemberig még nagyon sokat nőhet.

Sokkal fontosabb a viselkedésüket és az általános állapotukat megfigyelni. Amennyiben egy sün láthatóan sérült, bágyadt, liheg, nehezen mozog, magatehetetlen, beteg, vagy szokatlanul könnyen megfogható, tényleg bajban lehet. Egy egészséges sün általában az ember közeledésekor próbál minél inkább összegömbölyödni, szuszog, morog vagy igyekszik elrejtőzni.

Az sem feltétlenül jelent közvetlen gondot, ha egy sün olyan helyen bukkan fel, ahol veszélyben lehet; például egy forgalmas út közelében. Ha az állat egészséges, nem kell felkeresni vele a vadállatmentőket. A legjobb, amit tehetünk, hogy elvisszük egy védettebb, bokros területre, majd hagyjuk továbbállni.

Ami a telet illeti, szeptember első felében még felesleges azt találgatni, hogy melyik sün fogja biztosan bírni a hideget és melyiknek kell menedéket biztosítani. Amellett, hogy a fiatalok addig még sokat nőhetnek, a hűvösebb idő beköszöntével kezdenek el csak igazán, intenzívebben táplálkozni és megfelelő búvóhelyet keresni. A hibernáció kezdete nem időponthoz kötött, hanem általában akkor következik be, amikor már intenzív a lombhullás, először jönnek a talajmenti fagyok és már nehézkes élelmet találni.

Hogyan segíthetünk tüskés barátainknak a legtöbbet? Elsősorban azzal, ha békén hagyjuk őket és biztonságos környezetet biztosítunk számukra. Etetésre nincs szükségük, egy dologgal viszont valóban sokat tehetünk: friss, tiszta vízzel.

Nem amiatt kérjük nyomatékosan, hogy ne adjon nekik lehetőleg senki enni, mert mi ne akarnánk jót a sünöknek. Éppen ellenkezőleg! Amiatt fontos számunkra, hogy ezt rendszeresen felhozzuk, mert sajnos a jóakarat könnyen többet árthat, mint amennyit használ.

Az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek; például a felvágottak, a pékáruk; a fűszeres, sós, olajos maradékok és a tejtermékek kifejezetten ártalmasak a sünöknek olyannyira, hogy fogyasztásuk komoly egészségügyi problémákhoz vezethet, szélsőséges esetben pedig akár végzetes következményekkel is járhat. Alacsony a tápértékük, nem tudnak jól hasznosulni a szervezetben, viszont tele vannak tartósítószerekkel és ízesítőkkel, amik fokozzák az étvágyukat. Ráadásul, a „rossz” zsírok lerakódása szervi elváltozásokat is okozhat. A Vadállatmentő Központban ezzel rendszeresen szembesülünk. Az otthon nevelt sünök között sok a túlsúlyos állat, akiknél a vizsgálatok hamar kimutatják, hogy máj- vagy vesebetegek. Hasonló okokból szintén kerülendőek a házikedvencek (pl.: kutyák, macskák, nyulak, tengerimalacok stb.) részére gyártott eledelek.

A sünök táplálkozása alapvetően rendkívül változatos. Legszívesebben rovarokat, lárvákat és férgeket fogyasztanak, de opportunista ragadozókként szinte minden elérhető táplálékforrásokat kihasználnak; köztük a gyökereket, a hajtásokat, a gyümölcsöket, valamint olykor az elhullott állatokat is. Nem ragaszkodnak egyetlen helyhez; ha egy adott területen nem laknak jól, továbbállnak és máshol próbálnak szerencsét. Ez része a természetes életmódjuknak, amit a kihelyezett élelem negatívan befolyásolhat. A sünök ugyanis biztosan vissza fog térni az állandó „táplálék-lelőhelyhez”. Miért is ne tennék? Sokkal kevesebb energiába kerül nekik, mint keresgélni és ennek különösen nagy jelentősége van a késő őszi időszakban, amikor bekapcsol a túlélési ösztönük és igyekeznek minél több energiát felhalmozni a hideg hónapokra. Hozzátartozik még ehhez, hogy mindent elfogyasztanak, ami eléjük kerül, vagyis, ha egy környéken öt-hat háznál is raknak ki eleséget, akkor legalább öt-hat alkalommal esznek.

Amennyiben mindenképpen szeretnénk segíteni nekik, válasszuk az állateledel boltokban és szupermarketekben kapható sünkonzerveket és -tápokat, amiknek az összetétele jobban igazodik a természetes étrendjükhöz, és megfelelőbb beltartalmi értékeket biztosít. Fontos azonban, hogy ezeknél se az legyen a cél, hogy rendszeresen jóllakassuk a kert összes sünjét. A kihelyezett táplálék inkább vésztartalékként vagy kiegészítésként funkcionáljon. A mennyiséggel sem szükséges túlzásba esni. Egy kertben akár négy-öt sün is megfordulhat úgy, hogy ebből mi csak egyet-kettőt látunk. Számukra egy kisebb kutyatálban kihelyezett, megfelelő minőségű táplálék bőven elegendő lehet.

Szintén nem elhanyagolható szempont, hogyha egyszer már elkezdtük etetni őket, ne hagyjuk abba hirtelen, különösen a lombhullás előtti időszakban. Ők nem számolnak azzal az energiatöbblettel, amit keresgélésre kell fordítaniuk, ha hirtelen megszűnik az „ingyen-ebédjük”.