Idén is több vemhes nőstény sünt hoztak be a Magyar Madármentők Alapítványhoz, így a Vadállatmentő Központ mára megtelt cseperedő sünkölykökkel.
Ha az anyaállat egészséges, és a kicsik elérték a 250–300 grammos testsúlyt, a kis családokat együtt engedjük vissza természetes élőhelyükre. Bár ekkor a nőstény már nem szoptatja kölykeit, továbbra is fontos szerepet tölt be fejlődésükben: tőle tanulják meg többek között a rejtőzködést és a táplálékszerzést, vagyis a túléléshez nélkülözhetetlen készségeket.
Sajnos sok árva sünkölyök is nevelkedik nálunk, és az is előfordul, hogy egy teljes almot az anya nélkül kell visszatelepítenünk. Ilyenkor nincs lehetőség arra, hogy egy felnőtt sün segítségével ismerkedjenek meg a természetes környezetükkel.
A sünöknél nem működik az örökbefogadás
A sünök esetében nem járható út az adoptálás: a nőstények nem fogadnak el idegen kölyköket. Nem lehet egyszerűen egy újabb apróságot „odacsempészni” egy másik alom mellé, mert az anya észreveszi, és bántalmazhatja vagy elüldözheti.
Az sem jelent megoldást, ha a néhány órás kölyköket egy olyan nőstény mellé helyezzük, amely rövid idővel korábban elvesztette saját almát. Bár ilyenkor általában nem mutat agressziót, a kölykökkel nem foglalkozik és nem is táplálja őket.
Az árva sünkölyköknél ezért általában a stabil, 300 grammos testsúlyt várjuk meg. Ezt követően kortársaikkal együtt bocsátjuk őket szabadon, hogy visszatérhessenek a természetbe.
Mikor van szüksége segítségre egy sünkölyöknek?
Kérünk benneteket, hogy ha fiatal sünt találtok, alaposan győződjetek meg arról, hogy valóban segítségre szorul-e, és hogy biztosan nincs-e a közelben az anyja.
Egy indokolatlan „mentéssel” ugyanis egyrészt megfoszthatjuk a kölyköt attól, hogy természetes környezetében, családja mellett nőjön fel, másrészt felesleges pluszmunkát róhatunk a vadállatmentő szervezetekre.
Ha bizonytalanok vagytok, inkább kérjetek tanácsot szakemberektől, mielőtt hazavinnétek a sünkölyköt!