A mentett madarat két hetes megfigyelés után engedtük szabadon a Molnár-szigetnél. Szinte azonnal az ott lévő fajtársai felé vette az irányt, sőt, az egyikükkel szinte „kéz a kézben” úsztak tovább, ha lehet ilyet mondani hattyúk estében.
A madarat a 14-es villamos vonalán, a villamossíneken találták. Alighanem elkeveredhetett és a nagy forgalomban nem talált megfelelő nekifutási lehetőséget a felszálláshoz. A forgalom egy ideig akadozott is miatta. Végül az újpesti Állatvédő Ligát riasztották, akik a helyszínen befogták az állatot, majd beszállították Állatkertünk mentőhelyére. Azért ide, mert az ilyen típusú állatmentéseknél az állatorvosi vizsgálatokat rendszerint a mi munkatársaink végzik el, s a szükséges beavatkozásokra, gyógyszeres kezelésekre is nálunk szokott sor kerülni.
Állatorvosaink megvizsgálták a madarat, ellenőrizték a kondícióját, a szárnyait, a látószerveit, s így kiderült, hogy a kifejlett hím bütykös hattyúnak szerencsére semmi különösebb baja nincsen. Vagyis nem volt akadálya annak, hogy egy arra alkalmas helyen újra szabadon engedjük. Néhány napra azonban a biztonság kedvéért még benntartottuk megfigyelésre, hiszen a természetbe csak akkor szabad mentett állatot visszaengedni, ha kétséget kizáróan megbizonyosodunk arról, hogy ott emberi segítség nélkül is tud majd boldogulni.
Az elengedés helyének kiválasztásában segítséget nyújtott, hogy ez a hattyú gyűrűzött madár, vagyis a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) gyűrűző és vonuláskutató tevékenysége keretében már felvettek róla bizonyos adatokat. Ezért egy olyan helyet tudtunk választani, ahol az állat már bizonyíthatóan járt, így elengedése után egy számára ismerős helyről kiindulva folytathatja vadonbeli életét.
Az állat szabadon engedésére a Csepel-szigetet kelet felől megkerülő Ráckevei-Dunán, a Molnár-sziget déli csúcsa, illetve az ottani kompátkelő közelében került sor. Ez a hattyúk számára egyébként is ideális élőhely, az elengedéskor is legalább harminc bütykös hattyú tartózkodott látótávolságon belül. Miután a mi mentett hattyúnkat kiengedtük a szállítóládából, pillanatokon belül besétált a vízbe, majd úszva elindult a többi hattyú felé, akik közül többen ugyancsak kíváncsiak voltak az újonnan érkezett jövevényre. Sőt, az egyik fiatal, tavalyi kelésű tojónak a szabadon engedett madár mindjárt udvarolni is kezdett, s a választottja ezt igen pozitívan fogadta. Előfordulhat, hogy már korábban is találkoztak egymással. A tökéletes harmóniában együtt elúszó hattyúkat látva nyugodtan kijelenthetjük, hogy jól sikerült megválasztani a szabadon engedés helyszínét.
