Ahhoz, hogy egy mentett állat később szabadon engedhető legyen, sok mindenre kell figyelni. Meg kell hagyni az önállóságát, és kifejezetten ügyelni kell arra, hogy ne szokjon az emberhez.
Ha egy állat könnyen kapcsolatba lép az emberekkel, az a természetben veszélyes – például elég ijesztő lenne, ha egy ragadozó madár egyszerre csak a vállunkra szállna kirándulás közben. Ezért nagyon fontos, hogy az állatokat nem szabad a mentési munka során sem az emberekhez szoktatni. Hogy ez miként elkerülhető, az fajtól függ, ezért semmilyen körülmények között nem javasolt, hogy otthon próbáljuk „megmenteni” az adott kisállatot, fiókát! Sokszor már pár napos kapcsolat alatt is olyan kötődés alakulhat ki az állatban az ember felé (és persze fordítva is), amely a későbbi szabadon engedését kockáztatja.
Egy vadon élő állat otthoni gondozása más szempontból is veszélyes. Aki nem szakember, nem tudhatja pontosan, hogy mit és mennyit eszik az adott állat. Így fordulhatott elő, hogy egyszer olyan otthon mentett sünt hoztak be, akit annyira túletettek, hogy már nem tudott sünként összegömbölyödni! Azt is fontos tudni, hogy hazai védett állatot tartani csak külön engedéllyel lehet – vagyis az otthoni „mentés” már önmagában szabálysértő!
Előfordulhat, hogy egy állat nem engedhető szabadon a gyógyulást követően sem. Vagy azért, amit már említettünk, hogy túlságosan hozzászokott az emberekhez, esetleg a viselkedése eltérő a többi fajtársától. Az is előfordul, hogy a sérülése nem engedi, hogy teljes életet éljen a természetben (például csonkolni kellett a szárnyát).
Ezek az állatok is hasznos életet tudnak élni a Vadállatmentő Központban vagy a Margitszigeti Kisállatkertben, vagy más állatkertekben, ahová a gyógyulást követően kerülnek. Volt már olyan madár, aki párba állt, és fiókái lettek, vagyis fajmegőrzés céljából is nagyon jó, hogy a természetbe juttatott fiókáival hozzájárul a faj túléléséhez.
Más állatok – fajuk nagyköveteként – az Állatkertben maradnak, ott láthatók, így segítenek nekünk abban, hogy minél jobban megismerjük őket. A Fővárosi Állatkertben a Vadállatmentő Központban találhatók a hazai védett fajok egyedei.
Az emberekhez szokott állatok emellett sokszor egy mélyebb kapcsolat kialakítására is lehetőséget adnak – kinek ne lenne nagy élmény, ha megérinthet egy sünt vagy egy baglyot?
Sőt, ezek a gyógyult, de nem elengedhető állatok fontos segítséget nyújtanak a többi, szabadon engedésre váró társuknak (például a felnövekedett fiókáknak) a fajtársak közé való visszaszokásban is.
A felgyógyított és emberhez nem kötődő állatokat emberektől távol, biztonságos élőhelyen, terepi szakemberekkel együttműködve juttatjuk vissza a természetbe. A mentett madarakat szabadon engedésük előtt minden esetben megjelöljük, hogy később is azonosíthatók legyenek. Erre a célra számmal ellátott alumínium vagy színes műanyag lábgyűrűket használunk. Alapvető szabály, hogy a gyűrű nem akadályozhatja a madarat a szabad mozgásban, és nem okozhat sérülést sem. A meggyűrűzött madár – előre meghatározott szabály szerint felvett – adatai a gyűrűzőnaplóba kerülnek. Ezeket az adatokat aztán a Magyar Madártani Egyesület Madárgyűrűzési Központjába továbbítjuk.
A madarakat természetesen csak a vizsgázott és erre engedéllyel rendelkező szakemberek gyűrűzhetik.
Magyar Madármentők Alapítvány
1146 Budapest, Állatkerti krt. 14-16.
Telefon: (+36-1) 273-4900,
madarmentok@zoobudapest.com
Magyar Madármentők Alapítvány
Minden jog fenntartva ©